Gyerekkoromban kifejezetten zavart több bibliai történet is. Egyszerűen nem tudtam elfogadni őket. Bosszantott ráadásul, ha a felnőttek elnézően mosolyogtak, és csak azért sem voltak képesek érthető válaszokat adni a jogosan felmerülő kérdéseimre. Így nekem, magamnak kellett megküzdenem azzal a kognitív disszonanciával, amit a vallásos szövegek hagytak bennem. Tucatnyi kiegészítő történetet eszeltem ki magamnak, amik ideig-óráig fel is oldották a kételyeket. De a legtöbb ilyen áthidaló történet felnőtt fejjel már nem állta meg a helyét, így rendesen ki is ábrándultam ezekből a szövegekből. De most ez a könyv új fénybe helyezte a kellemetlen hiátusokat.
Az állatvilág egy mellőzött lénye, egy három lábú hiéna vezet minket ószövetségi tájakon. Meséi egyszerre varázslatosak és végtelenül emberiek. A bibliai történetek szűkszavúan megformált alakjai hirtelen hús-vér emberekké válnak, és kicsit megértjük, mi van a lelkükben, milyen megvilágosodások láncolatai vezetik őket azon az úton, amely eddig érthetetlenek tűnt számunkra a szent szövegben. A Hiénák könyvében a napnál is világosabb: minden, ami a világon történik, valójában csakis kizárólag a szeretetről, vagy annak hiányáról tanúskodik. Nincs más valódi téma, nincs más, ami fontosabb lehetne. Minden, ami emberi, valójában csak a szeretet két pólusa között írható le. A legkülönlegesebb az, hogy a könyvet végig olvasva észrevétlenül az olvasó szíve is megtelik szeretettel: gyógyít és szelíden vezet a bölcsesség útján.
Zoltán Áron
