Hiénák könyve

Vajon tényleg csak egy almán múlott a paradicsomi lét? Elkerülhető lett volna-e az özönvíz? Mi miatt nem készült el Bábel tornya? Túlélhet-e egy egyedülálló anyaa sivatagban? Szükségszerűen öntelt egy főpap? Van-e boldog élet egy próféta feleségeként? Többek között ezekre a kérdésekre igyekszik választ találni a Hiénák könyve, amelyben Füge, a foltos hiéna különféle bibliai alakokkal – Ádámmal, Évával, Noéval, Nimróddal, Hágárral, Áronnal és Cipporával – találkozik, és az ő beszélgetéseik kísérik el az olvasót a keresztény üdvtörténet tetőpontjához, Krisztus eljöveteléhez. A könyv tehát leginkább egy apokrif mesegyűjtemény, ami úgy igyekszik újragondolni az Ószövetség jól ismert, sokszor félelmet keltő történeteit, hogy közben mindvégig ragaszkodik ahhoz az alaptételéhez, hogy Isten csakis szeretet.

„A kislányom körülbelül négyéves lehetett, amikora kezembe nyomott egy színes, kinyitható mesekönyvet, amely Noé történetét dolgozta fel. Arra kért, hogy olvassak belőle. Isten annyira haragudott a világra, hogy úgy döntött, elpusztítja – kezdtem bele. Micsoda horror!– gondoltam, és talán ez a sokkélmény volt az, ami rávett arra, hogy belefogjak e könyv lejegyzésébe.” – Száler Péter