Új könyveink közül kétségkívül a Meleg boszorkányság című kötet váltotta ki a legnagyobb meghökkenést. Az értetlenkedés nem véletlen: a magyar olvasóközönség most először találkozhat átfogó formában egy olyan újvallási irányzattal, amely immár több mint ötvenéves múltra tekint vissza.
A történet a múlt század hatvanas éveinek végén kezdődik, amikor a szexuális forradalom a diáklázadásokkal karöltve gyökeresen átalakította a nyugati társadalmakat. Ennek a korszaknak a hatása mindmáig érezhető: az azóta felnőtt nemzedékek gondolkodásában és önképében is jelen van, még akkor is, ha ennek nincsenek tudatában. A szexuális identitás és a vallási útkeresés sajátos találkozásából, az újhullámos boszorkányhagyományok és a kibontakozó meleg felszabadítási mozgalom egymásra találásával született meg az úgynevezett gay witchcraft, vagyis a meleg boszorkányság irányzata.
A wicca és az LMBTQ+ identitás egyik fontos közös pontja a fluiditás. Ez különösen a „queer” fogalmában ragadható meg, amely gyűjtőfogalomként olyan identitások és önmeghatározások széles körét foglalhatja magában, amelyek eltérnek a hagyományos vagy többségi normáktól. Nem kizárólag a szexualitásról van szó, hanem mindazokról a tényezőkről, amelyek egy ember önképét és társadalmi helyzetét alakíthatják.
A wicca ezzel párhuzamosan olyan modern újpogány vallási és boszorkányhagyomány, amely – mivel nem rendelkezik minden követőjére kötelező, egységes dogmarendszerrel – viszonylag tág teret enged a különböző spirituális hatásoknak és értelmezéseknek. A wicca legismertebb etikai alapelve – „Ha senkinek sem ártasz vele, tégy, amit akarsz” – valamint Doreen Valiente wicca főpapnő híres sora – „a szeretet és a gyönyör minden cselekedete az én rítusom” – különösen vonzóvá tehette ezt a spirituális közeget azok számára, akik szexualitásukat és vallásosságukat nem egymással szemben, hanem egymást kiegészítve kívánták megélni.
Ez részben azt is megmagyarázza, miért vált a wicca számos, transzcendens kapcsolódást kereső LMBTQ+ ember számára fontos kiindulóponttá. Különösen érdekes, hogy a mozgalom több meghatározó alakja katolikus közegből érkezett. Leo Martellót római katolikusnak nevelték, és hat évet katolikus bentlakásos iskolában töltött. Eddie Buczynski, a Minószi Testvériség későbbi alapítója mélyen katolikus olasz–lengyel családban nőtt fel; gyermekkorában papnak készült, és katolikus középiskolába járt. Lady Rhea és Lady Miw, a Minószi Nővérek meghatározó alakjai szintén katolikus háttérrel rendelkeztek.
Esetükben az eredeti vallási közegtől való eltávolodás egyik legfontosabb oka az egyház szexualitással kapcsolatos tanítása volt. Ezeknek a férfiaknak és nőknek jelentős része nem azért hagyta maga mögött a kereszténységet, mert megszűnt volna érdeklődni a vallás vagy a spiritualitás iránt, hanem azért, mert saját homoszexualitását nehezen vagy egyáltalán nem tudta összeegyeztetni azzal az erkölcsi rendszerrel, amelyben felnőtt.
Az irányzat korai alakjai tehát nem feltétlenül a vallásosságtól távolodtak el: inkább egy olyan vallási formát kerestek, amelyben a rituális intenzitás, a misztérium, a beavatás és a szakrális világkép megmaradhatott, miközben homoszexualitásuk többé nem bűnként vagy hiányként, hanem akár pozitív spirituális adottságként jelenhetett meg.
Éppen ezért a korai meleg boszorkányság bizonyos formái paradox módon egyszerre értelmezhetők a katolicizmussal való radikális szakításként és egyes vallási mintázatainak továbbéléseként. A dogmát elvetették, ám az oltár, a rítus, a beavatás, a szentség, a papi szerep, az ünnepi ciklus és a misztérium iránti igény sok esetben megmaradt. Ennek új vallási keretét immár a wicca és a hozzá kapcsolódó újpogány hagyományok biztosították.
A két világ találkozását az is elősegítette, hogy történetük időben viszonylag közel esett egymáshoz. A modern wicca az 1950-es években formálódott Gerald Gardner, Doreen Valiente és más korai alakok munkássága nyomán, miközben Leo Martello The Gay Witch című rovata 1969-ben indult el, és a meleg boszorkányság korai nyilvános megjelenésének egyik fontos mérföldkövévé vált.
Így talált egymásra két, első pillantásra egymástól távolinak tűnő identitás és hagyomány. Közös történetük azóta számtalan változáson ment keresztül, miközben újabb és újabb irányzatok, közösségek és értelmezések alakultak ki belőle.
Ennek a rendkívül színes, különös és sokszor meglepő történetnek immár az érdeklődő magyar olvasó is részese lehet.
